Ha ezek a falak mesélni tudnának…

A hírhedt csárda a nevét az egykoron a régi Fehér-Körös jobb partján álló Vesze községről kapta, s elsőként 1837. nyarán egy árverésen említik, így vélhetően már jóval korábban is létezett.

A csárda első általunk ismert bérlője Stern Károly csabai lakos volt. Fennmaradt egy 1851. július 3-án, Békéscsaba város tanácsához írt kérelme, melyben panaszkodott, hogy a májusban hozott határozat miatt – mely szerint a Békésről Gyulára vezető országút feltöltése miatt a forgalmat elterelték, s így a Békés felöl érkező utasok Doboz felé, a Csabáról érkezők pedig a Lencsés felé lettek elterelve, a Veszely Csárda bevétele így minimálisra csökkent. A bérlő kérte a városvezetést, hogy e miatt engedjenek a jelenleg fizetendő negyedévi haszonbérből, illetve a csárda ellehetetlenítése miatt engedélyezzék, hogy – a Veszely jogán – Csaba határán belül, az útépítés végéig önköltségen egy saját italmérési helyet üzemeltethessen.

Alig másfél évre rá a csárda háromfős személyzete 1853-ban már a 31 esztendős Holecska Mihály csizmadiából, a feleségéből és hasonnevű fiából (mint csizmadiainas) állott. A csárdában akkor már összesen 4 férfi és 3 nő élt, s az állandó napszámos Filyó György mellett a családhoz még négy kiskorú gyermek tartozott. A kimutatás szerint tehát ekkor már a nyilvánvalóan ugyancsak csabai lakosHolecska volt a fogadó üzemeltetője.

1929-ben megjelent egy részletes beszámoló a csárda felújításáról. A vendéglőt Pataky Ferenc, a Próféta bérlője vásárolta meg, és jelentős átalakításokat végzett, s megnyitotta Veszelyhídi Tündérkert néven.

Pataky Ferenc vendéglőstől 1938 első felében az Evangélikus Egyház vásárolta meg a csárdát, és még abban az évben létrehozta árvaházát és iskoláját, mely folyamatosan üzemelt egészen a II. Világháborúig, így 1944 őszén a gyermekeket a biztonságuk érdekében elköltöztették, mivel az épület mellett álló hidat aláaknázták. Mire a következő év tavaszán visszaköltöztek, már nem voltak egyedül az épületben: az egyik szárnyban már egy ifjúsági szövetség foglalt helyet önkényesen. Az egyházi vezetők rosszallása eredményre vezetett, később a DISZ táncos-zenés mulatságait máshol tartották.

1965-ben írnak arról, hogy az akkor már városi tulajdonban lévő étterem nagytermét vadászteremmé alakítják. Ezt követően az üzemeltetők, majd a későbbi tulajdonos család a szakértelmüknek köszönhetően népszerűvé tették a csárdát és éjjel-nappal rengeteg vendég tért be egészen 2006-ig, amikor sajnos az eredeti Veszely Csárda bezárt, majd több albérlőt követően 2013-ban a tulajdonos eladásra kínálta.

2017-ben a történet tovább folytatódik, melynek Önök is szereplői lehetnek…